Job 8

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. ^a1És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. ^b 2

Bildád első beszéde: csak bűnbánat lehet Jób számára a boldogságra vivő út; az istentelenek elvesznek

3Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: ^c 4Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? 5Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot? ^d 6Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. ^e 7De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz; ^f 8Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. 9És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. 10Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! ^g 11Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. ^h 12Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?! ⁱ 13Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? ^j 14Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. 15Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész. ^k 16Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. ^l 17Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg. ^m 18Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén. ⁿ 19Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen. 20Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak! 21Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból. ^o 22Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt. ^p